Kondor Attila művészete sok szálon kapcsolódik az európai festészeti hagyományokhoz, látásmódját ugyanakkor a japán festészet és fametszetek vizualitása is inspirálja (pl. Hokusai). Festészetének konceptuális jellegét erősíti az a mély gondolatiság, amely leginkább a kontempláció és a meditáció egyszerre nyugati és keleti hagyományának tanításain alapul. A képek előtt állva azonban érezhető, hogy Kondor esetében mindez nem csak teória, de egy mély, személyes megélésen és belső megértésen alapuló tapasztalat képi összegzése. Metaforikus címadásai (Splendor Solis, Ontogenezis, Részesülés a létben, Napváros, Magasból épülő város) arra a metafizikai hagyományra utalnak, amely meghatározza gondolkodását, szemléletmódját és végső soron festészetét is. Ez a hagyomány nem csak tud az ember feltétlenségéről, hanem a végső valóságot és önmagunk megismerését is a jelenségek, a természet rejtett arcának és maga az érzékelő szemlélésén keresztül tartja lehetségesnek. Témái – a tájképfestészet európai hagyományát alapul véve – sokszor reneszánsz kertek és architektúrák, amelyek a természet örök arányrendszerit tudatos kompozíciókon keresztül közvetítik, máskor ódon könyvtári enteriőrök, melyek a tudás metaforáiként éppúgy lehetnek az emlékezés, mint a megismerés, vagy akár a felejtés metaforái. Ide sorolhatók a város, vagy a hegy képi metaforái, és nem utolsó sorban a látás, a tudás és a megismerés legfontosabb megnyilvánulásaként is értelmezhető Fény megjelenítése. A témák így ciklusokba rendezik az életművet, bár a különböző ciklusok témái, olykor más formában ismétlődnek. Jelen kiállítás az elmúlt két évben készült festményeket, valamint egy, korábbi festményanimációkból készült válogatást mutat be. A tíz éve útjára indított animációkon Kondor metafestészeti kalandra hívja a szemlélőt, melyben saját festményeit egy belső, képzeletbeli utazás fonalára fűzve, végigvezeti a tekintetet a képek terében. A mozgókép médiuma segítségével a befogadás magától értetődőbb a mai ember számára, mint az állókép szemlélése. A film lassú, de folyamatos áramlása és a nyugtató kísérőzene hangulata lelassítja a szemlélő percepcióját, amely így már alkalmassá válik az állókép kontemplatív szemlélésére, így felkészít a festmény befogadására és bevezet annak jelenlétébe. Az animációk másfelől bepillantást engednek a festmény születésének titkaiba és kulcsot kínálhatnak az értelmezéshez is. A kiállítás címe egyszerre utal a képek formátumára, és azok metaforikus értelmezésének lehetőségére, amely a világot nem a horizontális, hanem a vertikális tengely mentén képzeli el.
Schneller János
művészettörténész
minden jog fenntartva © 2025
adatvédelmi tájékoztató
A weboldal az MMKI Ösztöndíj Program támogatásával jött létre