2014 januárban mutattam be első animációs filmem Splendor Solis, vagyis az Óbudai Társaskör Galériában. A latin cím egy alkímiai értekezésből származik, azt jelenti a Nap ragyogása. A fekete-fehér ceruzarajzokból készített film kiindulópontja a város ablakain tükröződő napkorong. Ebben az egyszerű, hétköznapi jelenségben számomra a legnagyobb misztériumból tárt fel valamit. Fogalmainkkal és képeinkkel képtelenek vagyunk megérteni, hogy Isten egyetlen valósága miként válik a teremtés sokaságává és teszi mindezt bennünk élő, tudatos valóságokká? A képi gondolkodás és megértés mozdulatai: imagináció, koncentráció, vagy éppen az akaratlagos összpontosításon túli “rácsodálkozás” újra és újra a tudatosság misztériumához vezethet vissza minket. Mivel ezek létrejötte érdekelt, “meg kellett mozgatnom” a festményt. Ehhez a kortárs animációsfim-készítés eredményeit kezdtem el alkalmazni és amennyiben lehet kibővíteni új lehetőségekkel, hogy a figyelem és a látás különböző mélységeit, szintjeit megjeleníthessem. Az animációval ezeket a mozzanatokat, mint az alkotófolyamat fázisait rekonstruálhatom, ami végül – amennyiben sikerül elérni a vizsgálódás célját – egy új műalkotást hoz létre, ami áttetszőbbé teheti a lét megismerése felé áramló tudatfolyamot.