A többcsatornás festményanimáció lehetőséget ad arra, hogy a film időbeli elbeszélő módját a tér több irányába kiterjesszem. Ezzel érzékeltetni lehet párhuzamos folyamatokat, szét- vagy épp összetartó mozgásokat. A három projektoron megjelenő helyszínek közötti utazás valójában analógia. A horizontális és vertikális irányok mentén emelkedő és alászálló, előre és visszafelé tartó mozgások a lét meghatározhatatlanul sokféle állapotát idézhetik fel a nézőben. Tehát alkotói szándékom nem egyéni élmények közlésére irányult, hanem az egyéni tapasztalatokból az egyetemeshez vezető elmélyüléshez, meditációhoz kíván szellemi hordozóeszközt nyújtani. Ugyanis a művészet önmagára vonatkozó reflexiójában egy lételméleti modell lehetősége sejlik fel; a filozófiai kontempláció számára pedig a művészet egyfajta szellemi gyakorlat eszköze lehet. A figyelem útjai projekt festészeti és animációs munkái ezért a gondolkodó látás folyamatait követik nyomon. A festmény az alkotói figyelem fókuszában születik és a nézői figyelem fókuszául szolgál. Az alkotói-befogadói folyamat számtalan mentális és fizikai mozgásának e centruma mozdulatlan. A mozgás hiánya az idő hiányát sugallja: akárhányszor visszatérhetünk egy képhez, mindig ugyanaz marad. Azonossága nem halott tompaság, hanem megannyi korábbi mentális és fizikai mozgás lenyomata. Gondolatok, felismerések, érzések, amelyeket a festés tudatosan, vagy épp ösztönösen kivitelezett mozdulatai látható tárggyá alakítottak. A festmény befogadása során pedig újra aktiválódnak a megismerő és a cselekvő érzékek. Ha a műalkotás mélyen megérinti a befogadót – lehet, hogy csak egy pillanatig, de a festmény mozdulatlansága belső tapasztalattá válhat. Derűs csönd – élő mozdulatlanság. Olyan tapasztalat ez, amely felé az alkotói folyamat akarva vagy akaratlan irányul. A festészet tehát az időnkívüliség megtapasztalására bíztat. Jelen projektemben az előbb leírt folyamat megfordulni látszik, mivel az animáció lehetőséget ad arra, hogy az időben kibontakozó ritmus és a térbeliség kialakulását nyomon követhessük. A kép animálása, „életre keltése” iránti érdeklődés elsődleges oka, hogy szerettem volna a festmény és a festményt kialakító láthatatlan erők együtthatóit – a figyelem, a koncentráció, a képzelet, a tudatos imagináció és vizualizáció működését – transzparenssé tenni. Ez a fajta önreflexió a művészet eredetének vizsgálatán keresztül visszavezeti a szemlélődőt a lét eredetének a kérdéséhez. Erre utal az Ontogenezis cím két jelentésárnyalata: a görög eredetű összetétel szó szerinti értelmében a „lét teremtése”. A természettudomány „ontogenezis” alatt viszont specifikusan az egyedfejlődést érti. Ez az áthallás a lét és az egyén közötti kölcsönhatásra is rezonál. A magyar alcím – Részesülni a létben – erre utal. A leginkább egyetemes kérdésfelvetések egyben a személyünket a legmélyebben érintőek is. „Miért és honnét van ez a világ, amit látok?” „Miként lehetséges az, hogy vagyok és láthatom, elgondolhatom a világot?” A létre és az Abszolútumra vonatkozó kérdés sajátossága, hogy teljességgel soha nem lehet megválaszolni. Valójában nem is ez a célja, hanem az, hogy újra és újra feltéve közelebb vigyen a meditatív kutatás minden lét forráshoz.
minden jog fenntartva © 2025
adatvédelmi tájékoztató
A weboldal az MMKI Ösztöndíj Program támogatásával jött létre