Filmemben a kert a szemlélődés és az elmélkedés mentális terét jelenti. Az animációban rajzos, grafikus eszközök segítségével vizualizált szimbólumokban való elmélyedés folyamata hozza létre a kontempláció kertjeit. A címben a „jelenlét” a mindig jelenlévőséget és nem a mulandót és pillanatnyit jelenti. Az áramló, meditatív figyelem által ittlétünk a világba vetettségünk jelenlétté, a külvilág otthontalansága kertté válik.

A Jelenlétkert című animációs film első képsorain egy geometrikus kert közepén álló fát látunk. hullámozni. Víztükör? Fátyol? Szándékom szerint az emlékezet hullámzó tükre, az emlékezet tava, amely kiszárad, amelyben a paradicsom képe, emlékképe látszik egyre halványodva. Ahogy a kép eltűnik és a ”sárba veszik”, majd a sár lassan kiszárad és felrepedezik – egyaránt lehet a kortárs ökológiai válságra utaló kép és egy analógia a transzendens-eredet feledés és a társadalmi atomizáció folyamatára. A kiszáradt talaj képe, amit meg kell öntözni régóta foglalkoztat, már megjelent a Műcsarnokba készített animációkban is. Ebben a jelenetben is tetten érhetőek a mitikus utalások. A kiszáradt föld jelenetet többek között Platón által elbeszélt Pórosz és Pénea története inspirálta, amelyben Érosz (vágy, szerelem/szeretet) a Bőség és a Szűkség Zeusz kertjében megesett nászából születik. Másrészt a vízözön utáni újjászületés egyetemesen, az egész emberiség által ismert történetére is reflektál. Végül egy a tenger hullámaiból kivezető lépcsőt látunk. (Kiindulópontul az Isola Bellán található kikötő formája szolgált) Ahogy a kamera elindul a lépcsőkön felfelé, azok mind fehéren izzó fénytömbökké válnak. Végül csak a fehér fény marad. A fényátvezet minket az apszisba, ahol a fehérségből egy kapu nyílik. Belépve méhek dongását halljuk. Egy kerti ösvényen indulunk el, amely fölött a viráglugas vonja magára a figyelmet. A záró képsorokon feltűnő magányos fa utalás a világfa, mint axis mundi egyetemesen ismert jelképére. Konkrétan pedig János Jelenéseinek Életfáját és a belőle áradó élet Vizének forrását is felidézheti, ahogyan a fát körülölelő nyolcszögű csillag formájú medencéből négy irányban fehér, fényes források áradnak ki.