ittlét – dasein

Ahogy a tenger sós vize megkönnyíti az úszást – a klasszikus formák sűrű szellemi közegként segítik az intellektus mozgásait. Csábító ráhagyatkozni e felhajtóerőkre, ugyanakkor el kell kerülni a szellemi passzivitás és a beszűkült önismétlés zsákutcáját. Ezért a hétköznapi városi tér látványához fordultam. A sorozat címe Heidegger gondolkodói útjára utal, amely elhagyta az európai filozófia jól bejárt, kényelmes ösvényeit, mivel a létet nem lehet mások által elgondoltan megérteni, csak ha saját magunk számára az ittlétben (Dasein) válik aktuálissá a kérdés: mi a lét és az idő?

A dolgok látványa általában önmagunk jelenvalólétének feledéséhez vezet és a tárgyak foglyaivá válunk. A kontemplációban a tárgy csupán kiindulópont, amelyből a szemlélő elindulhat visszahódítani önmaga szabadságát. A környezet és a szubjektum összhangja tünékeny, a hangulati állapotok feltételeinek alávetett passzivitás miatt. Az összpontosított figyelem ezt aktivitássá alakíthatja. Munkámban ehhez kerestem a festészetben eszközt. A tekintetet horizontális és vertikális mozgásra késztető _hosszanti, elnyújtott kompozíciók a felvillanó harmónia-tapasztalatot vizsgálják. Szemléletünk a jelenségek érdek nélküli megfigyelésének hatására mintegy „áttetszővé válik”, letisztul, felülemelkedik a mindennapiságon és a helyére kerül.