Budapest Galéria, Budapest

Az emlékezés művészete

2012. június 14 – július 22.

Megnyitó: 2012. június 14., 18:00

Kurátor: Török Tamás | Megnyitotta: Andrási Gábor, művészettörténész

A Lajos utcai Kiállítóház középkori alapokkal rendelkező épületének két emelete tíz egynéhány kisebb, cellaszerű teremre van felosztva. Történetiséget sugárzó aurája megköveteli a kiállítótól, hogy tisztázza, milyen viszonyban áll vele. Számomra fontos kiindulópont, hogy ez a tér felidézi a firenzei San Marco kolostor padlásterében elhelyezett világos, nyugodt elmélkedő-cellákat, amelyekben Fra Angelico egy-egy szemlélődésre szánt freskójával találkozhatunk.

Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a San Marco tere évszázadok óta változatlan formában – egy univerzálisan elgondolt hitrendszerbe illeszkedve szolgálja az elmélyülést. A Kiállítóház terét viszont kiállításról-kiállításra átértelmezi a művészek szubjektív narratívája.

Fra Angelico elmélkedő-képei szorosan kapcsolódnak a kiállítás címe által megidézett Ars Memoriae tradíciójához, amelyről Frances A. Yates kimutatta, hogy az ókortól a modernitásig áthatotta a nyugati kultúrát. Az emlékezés művészetének gyakorlásához mentálisan felépített és a tárgyi világban kőből és téglából készült épületek egyazon arányrendszert testesítettek meg, így egy jól felépített “belső palota” útjait bejárva bármi könnyedén felidézhető volt. A tudás belsővé tételének ez a módja a jelen számára is elgondolkodtató kell, hogy legyen: képzeljük el, hogy magunk mögött kell hagynunk minden tárgyat, ami segíti emlékezetünket. Nincs sem notebook, sem könyv, sem füzet – csak a puszta emlékezetünk! Mit kezdenénk egy ilyen helyzetben? 

Munkámat azonban a Ars Memoriae-nak egy ennél mélyebb jelentésrétege inspirálta. 2007-ben és 2008-ban a Római-ösztöndíj alatt az antik térszemlélet kortárs művészetben alkalmazható tanulságait kutattam. Arra a következtetésre jutottam, hogy az építés és az emlékezés művészete egyaránt a figyelem útjainak a kiművelésén alapszik. Az emlékezés művészete ezáltal a platóni anamnézishez vezet. A lét teljesség feledésének homályát a figyelem oszlatja szét. Festményeim által ezért egyfajta gyakorlati elmélyülést kívánok megvalósítani. Ez párhuzamba hozható a filozófiának azzal a vonulatával, amely a gondolkodást szellemi-lelki gyakorlatként műveli.

Kondor Attila