Kondor Attila

Hemrik László: Képek a barlang előtt

Élet és irodalom 2009. május 15.

Mit látunk? Kondor Attila legújabb, nagyméretű olajképeit a Bartók 32 Galéria kiváló paraméterekkel rendelkező nagytermében. A képek nagyszerűen illeszkednek a tér arányaihoz, vice versa a tér arányai a képekhez. A kiállítás rendezője gondosan ügyelt arra, hogy az anyag ne keltse a zsúfoltság érzetét, de ne is legyen indokolatlanul levegős. Nemcsak a vásznak nagyméretűek, de a képek főmotívumai is: markáns tömeget képviselnek a megfestett, klasszikus építmények, építészeti elemek. Jelentőségteljességüket a dramatikus megvilágítás is fokozza, de, hogy ne nyerjenek túlzott dominanciát, arról a tagolatlan, monokróm háttér gondoskodik. Ergo a nagyon is anyagszerű, „kő kövön" nyugvó művészeti, festészeti rekvizitumok afféle eseménytelen-metafizikus, nem pedig reális, földi terekben egzisztálnak. Ám ennél egy kicsit bonyolultabb a képlet, hiszen a nevezett objektumok többsége olyan határon álló tárgy, keret, keretrendszer (ajtók, kapuk, ablakok, kerítések), amely rendszerint két, eltérő minőséget hordozó tartomány között helyezkedik el. A hétköznapi példák felsorolása helyett tegyünk fel egy áttételesebb kérdést is. Vajon a képeken látható objektumok a fizika és a metafizika, a különböző festészeti, művészeti hagyományok - úgymint az absztrakt és az ábrázoló vagy az illuzórikus és a tiszta művészet közötti átjárók, illetve azok helyét kijelölő entitások - lennének? (Méghozzá oly módon, hogy a képeken ott a festő kézjegye is, a képek hangulatában, a képek emelkedettségében, a festőre jellemző ecsetkezelésben?)

Mit nem látunk? A fentiekből következik, hogy eltűnt az elsődleges, illetve a másodlagos emberi környezet a Kondor-képekről. Az elmúlt évek sorozatain a város, a park, a kies táj, az ég szervezett hátteret a többnyire stabil, építészeti, épületszobrászati jelenségeknek (vízköpők, szökőkutak stb.). Viszont maradt a már említett meditatív hangulat, atmoszféra, és maradt, pontosabban újra előkerült az axonometria.

Mi következik ebből? Egy szintetikus művészi munka, amely felöleli Kondor eddigi művészi eredményeit, de már egy redukáltabb, kifejezési szinten. Ez az új szűkszavúság - természetesen - nemcsak másként láttatja a régi-új dolgokat, hanem a korábbi történésekre is visszahat, azokat újraértelmezi.

Eleddig is tudtuk, hogy Kondor a festés mellett ír és gondolkodik is a festészetről, így a mit látunk?, a mit nem látunk? után már-már szükségszerű a kérdés: mit olvasunk? És van mit, hiszen a művész egy szöveget is rendelt a Tudat és lét: egy azonosság című kiállításához, amely cím, valljuk be, jobban illik egy bölcseleti textus, mint egy képzőművészeti tárlat élére. A szöveg nem könnyű, de feltétlenül alkalmas a látottak továbbgondolására, miközben, és ezt már a kiállítás deskripciója során is jeleztük, az anyag önmagában is bemutatja a metafizikai kötődéseit. Mindezen túl Kondor képeit nézegetve nem csodálkozhatunk, hogy a nagy klasszikus gondolkodóhoz, Platónhoz fordult.

Vajon nem úgy van-e, nem úgy kellene lennie, hogy a képalkotó művész(ek) által létrehozott mimetikus formák a látható dolgok igazabb arcát mutatassák meg nekünk? És itt válik érthetővé Kondornak az axonometriához való visszatérése is. A monokróm, szellemi felületekben azokat a konkrétabb, plasztikusabb, axonometrikus alakzatokat látjuk - itt vetjük közbe, hogy az említett felületeken indokolatlannak tűnnek a spaklival képzett, erősen az anyagszerűséget imitáló kisebb mezők -, amelyek a Platón által létezőnek gondolt ideákhoz visznek közelebb. Ha elolvassuk a nevezetes barlanghasonlatot, akkor kiderül, hogy abban Platón nemcsak lételméleti és ismeretelméleti, hanem etikai kérdéseket is felvetett: az ismeret, a tudás átadásának felelősségét. És ez ügyben Kondor egy másik, nagy tekintélyű, igaz, kissé későbbi gondolkodót, magát Heideggert is megszólaltatja, akitől az igazságra való „rááldozás" normáját teszi magáévá.

Kondor Attila képei tehát azt „mesélik el", a kimondhatatlanságba burkolózva, hogy a festőnek egyre pontosabb, igazabb képeket kell „megmutatnia", ami csak állhatatos munkával, az idő rááldozásával sikerülhet. Ezeket a szándékokat erősíti a kiállítás két, nagy csoportba való rendezése is. Kondor az egyik képcsoportnak a Gnoti se auton!/Légy önmagad, míg a másiknak a Dasein/Jelenvalólét címet adta, amelyek felfoghatók a megidézett filozófusok előtti tisztelgéskésként, de egy átgondolt, nagy ívű, művészi program fundamentumaiként is.

(Kondor Attila Tudat és lét: egy azonosság című kiállítása a Bartók 32 Galériában május 22-ig látható.)

projektek életrajzkritikáksaját publikációkinterjú/videókapcsolat

KRITIKÁK

eng

Mélyi József megnyitóbeszéde

Sinkó István: Az idő terei

Dékei Kriszta: Meditatív festmények

Andrási Gábor: Médiumtudatos festészet

Rockenbauer Zoltán: Ecsettel írt bölcselet

Végh Attila: A gondolkodás fénye

Hemrik László: Képek a barlang előtt

Rieder Gábor: A zárványfestés teljessége

Somhegyi Zoltán: A meditáció öröme